Interjú

Új szemlélet és új módszerek a dob oktatásban

A hazai dob oktatás berkeiben régóta ismert a Schmidt stúdió két vezetője, Schmidt András és Bánó Szabolcs, akik 2004-ben megalakították a SUNDRUM dobiskolát. Itt évek óta merőben új felfogásban oktatják a növendékeket. Ez a felfogás gyökeresen eltér a korábbiaktól, és új utakat nyit meg az oktatás és a készségfejlesztés terén. Először Schmidt Andrást kértük arra, hogy ismertesse módszerük elméleti jellemzőit és célkitűzéseit.

– A szimmetrikus-lineáris dob oktatási módszer, amelynek alapján évek óta tanítjuk a növendékeinket, több vonatkozásban is eltér a hagyományos módszerektől. Olyannyira, hogy tudomásunk szerint egyedülálló a világon. Egy új szemléletből kiindulva teljesen új alapokra helyeztük a dob oktatást. Mi nem csupán azt tekintjük fontosnak, hogy a nálunk tanulók idővel jól doboljanak és megszerezzék az ehhez szükséges technikai tudást, hanem azt is, hogy ezáltal olyan szemléletváltozáson menjenek keresztül, amelynek segítségével más területeken is kamatoztathatják különleges képességeiket.

– Milyen képességekre gondolsz?

– Például a stabil egyensúlyi állapotra, a két agyfélteke arányos mértékű igénybevételére és összehangolására, a sokoldalú gondolkodásra és cselekvésre. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a bal félteke többek között a racionális, férfias, a jobb félteke pedig az intuitív, nőies, kreatív tulajdonságokért felelős. Ezek összehangolása javítja a problémamegoldó képességet. Művészi hitvallásunknak része, hogy minél nagyobb harmóniában legyünk önmagunkkal és környezetünkkel. Ez ugyanis nélkülözhetetlen az alkotó ember számára.

– Mi adta az ötletet, hogy megváltoztassátok a képzést?

– Főként az motivált, hogy a hagyományos dob oktatásban számos pótcselekvésre kényszerülnek a tanulók. A klasszikus dobiskolákban egy szál pergődobon váltott kezet használnak, ami szimmetrikus mozgásnak tekinthető. Ez azonban a hagyományos felépítésű dobszerelések használata során megváltozik. Vagy jobb-, vagy baloldali dominancia jön létre. Megszűnik a szimmetria és felborul az egyensúly.

– Tudomásom szerint idővel egy geometriai elemnek, a körnek is szerepe volt az új módszer kifejlesztésében.

– Számunkra a kör a szimmetria, az egység és a teljesség szimbóluma. Nagyon egyszerűen megtestesíti mindazt, amit a kiegyensúlyozottságról, a harmóniáról, az összhangról gondolunk.

– Hogyan lesz a körből szimmetrikus-lineáris dob oktatási módszer?

– A körhöz nem kell hozzátenni, és nem kell elvenni belőle semmit. Úgy tökéletes, ahogy van. Feltettük magunknak a kérdést: vajon hozzátehetünk-e valamit a hagyományos képzéshez? Vajon kihasználunk-e minden lehetőséget? Az imént azért említettem az agyféltekéket, mert eléggé köztudomású, hogy a jobbfélteke irányítja a baloldalunkat és fordítva. Ha valaki jobbkezes, akkor elsősorban azt használja, jobban koncentrál arra az oldalra, tehát főként a bal agyféltekét dolgoztatja. Így jöttünk rá, hogy valami hiányzik, valami nem tökéletes. Ezt a hiányt igyekeztünk megszüntetni, ezért olyan szimmetrikus koordinációs mozgásrendszert dolgoztunk ki, amelynek alapja a kinesztetikus edukáció, vagyis a mozgást alkalmazó oktatás.

A következő kérdést Bánó Szabolcsnak tettük fel, aki az oktatás mellett a Kiss World Hungary rockegyüttes dobosa, és a dobtanulást egykor, jó értelembe véve balkezesként kezdte.

– Folytassuk ezt a gondolatmenetet. Szimbolikusan miként viszonyul a körhöz a ti módszeretek, valamint a hagyományosnak tekinthető módszer?

– A hagyományos oktatás geometrikusan leképezve, a körhöz viszonyítva olyan, mintha a körnek csak negyedét, egyharmadát látnánk, hiszen a dobos nagyjából ezt az ívet járja be. Nálunk ez az ív nagyjából megkétszereződik, miközben a dobos nem kerül kényelmetlen testhelyzetekbe, és nem szembesül túlságosan nehezen kivitelezhető megoldásokkal.

– Dob oktatás sokfelé folyik. Azokon a helyeken nem alakulnak ki olyan különleges képességek, mint amelyekről Schmidt András beszélt?

– Kialakulhatnak, mivel a dobolás önmagában is képességfejlesztő, de a különbség összefügg a módszerek közötti különbséggel. Felismertük, hogy a szimmetria jegyében lehetőségünk nyílik egy új képzési rendszer kidolgozására. Ha megnézzük a hagyományosan felépített dobszereléseket, láthatjuk, ezek annak megfelelően állíthatók fel, hogy a használójuk jobb- vagy balkezes-e. Előfordulhatnak persze olyan dobszerelések is, amelyek hasonlóak a mieinkhez, de a bővítések nem felelnek meg a szimmetria követelményeinek.

– Hagyományosan a kísérő cintányér a jobbkezes dobosoknál a jobb-, a lábcintányér pedig a balkézhez van közel, és a felszerelés többi része is igazodik ehhez a felálláshoz.

– Így van. A mi módszerünk lényege az, hogy a dobszerelés elemeit szimmetrikusan megduplázva, félkörben elhelyezzük, majd a dobos növendéket úgy oktatjuk, hogy a cintányérokat, illetve az egyformára hangolt dobokat kezeinek és lábainak szimmetrikus mozgatásával szólaltassa meg. Általában két lábdobot, vagy duplázó pedált használunk. Ezzel a módszerrel elérjük, hogy a tanuló a végtagjait azonos mértékben használja, vagyis igénybe vegye mindkét agyféltekéjét. Ez jelentősen fejleszti a mozgáskoordinációs képességeket, másféle hangzást és egyszerűbben kivitelezhető ütés sorrendiséget eredményez. Megszűnnek a nagyon bonyolult ütéskombinációkkal összefüggő technikai nehézségek (pl. verőkeresztezés).

– Egy gyakorlati kérdés. Te eredetileg balkezes vagy. Ha odaülsz egy jobbkezes szereléshez, nem okoz gondot?

– Semmilyen gondot nem okoz. Úgy dobolok, mintha jobbkezes lennék.

– Gyakran halljuk, hogy helytelen a balkezes fiatalokat arra szoktatni, hogy jobb kézzel írjanak. A ti módszeretek nem vet fel ilyen aggályokat?

– Semmiképpen sem, ugyanis mi nem szoktatunk senkit arra, hogy egyik keze helyett a másikat használja. Aki balkezes volt, az is marad, csak éppen megtanulja, hogy a jobb is képes legyen arra, amire a bal. Ezzel mintegy tükröződnek a képességek, és a tanuló előtt újabb szellemi és fizikai távlatok nyílnak meg nem csak a dobolás, hanem az élet számos területén is.
B. Gábor Attila